Érintésvédelem

Érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálatok (ÉV)

 

LMSZ-Érintésvédelem #2

LMSZ - Érintésvédelem

Az erősáramú villamos fogyasztói berendezések a  10/2016. (IV.5.) NGM rendelet II. fejezet 19 §. (6) a)-b)-c) előírt érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálatokat az alábbiakban leírtak alapján végezzük:

  • áram-védőkapcsolón háromhavonta szerelői ellenőrzéssel;
  • kéziszerszámokon és hordozható biztonsági transzformátorokon évenként szerelői ellenőrzéssel;
  • egyéb villamos berendezéseken 3 évenként érintésvédelmi felülvizsgálattal.

A felülvizsgálatok eredményéről 2 pld. “Minősítő Iratot” készítünk.

Sürgős esetben – üzembe helyezés előtt – jegyzőkönyvet 48 óra alatt szállítunk.

 

Az érintésvédelem célja, hogy intézkedésekkel megelőzze a villamos berendezések aktív részével való érintkezést, valamint elhárítsa a villamos berendezések üzemszerűen feszültség alatt nem álló de meghibásodás folytán feszültség (testzárlat) alá kerülő részének érintéséből származó veszélyeket.

Az áramütés veszélyessége függ:

a.) az áramerősségétől, a hatás erősen személyfüggő, 50 Hz-es frekvenciájú váltakozó áram esetén általában 1 mA az érzékelési küszöb, 10-15 mA az „elengedési áramerősség” (az áramütött nem tudja a megszorított tárgyat elengedni), 20 mA felett már légzési és szívműködési zavarok jelentkezhetnek;

b.) a  behatás időtartamától, egy szívperiódusnál (a szívverés frekvenciája percenként 60 - 120, tehát egy szívperiódus 0,5-1 sec.-ig tart) hosszabb idő alatt a szív leállhat vagy szívkamraremegés  (fibrilláció)  állhat  be;  de  néhány  másodperc  alatt  a  bőr  megéghet, ellenállása lecsökkenhet, és ezért a szervezeten átfolyó áramerőssége megnövekedhet;

c.) az  áram útjától, milyen életfontosságú szerven (szív, agy, tüdő) folyik át az áram;

d.) a frekvenciától, az egyenáram némileg kevésbé veszélyes (nagyobb egyenáram kelt hasonló hatást, mint a kisebb váltakozó áram, és nem okoz szívkamra remegést sem), 1000 Hz-nél nagyobb frekvenciájú áram inkább éget, mint más élettani hatást okoz;

e.)  az áramkörbe került személy egyéni adottságaitól és aktuális állapotától:  pl. testsúly, fizikai erőnlét, érzékenység, bőr finomsága és állapota (izzadt, nedves), izgalmi állapot, ittasság stb.

Az áramütés áramerőssége - természetesen - az Ohm-törvénynek megfelelően a testre jutó Ue érintési feszültség és a test ellenállásának hányadosa.

Az emberi test belsejének villamos ellenállását átlagosan 300-500 Ω-ra, a száraz, ép állapotú bőr ellenállását 20-100 kΩ/cm2- re vehetjük (a bőr ellenállása néhány másodperces behatás esetén   néhány   Ω-ra   lecsökkenhet!).   Nagyon   durva közelítésként,   elsősorban   elvi számításoknál a szokásos helyzetben lévő ember testének teljes ellenállását 1 kΩ-mal szokás számítani. Ha az áramütés áramútja a kézzel érintett feszültség alatti részből kiindulva az ember lábán és a talajon át záródik, akkor az áramkör ellenállásában szerepel az úgynevezett „talpponti ellenállás”, ami a cipő és a padlózat ellenállásából áll (l. ábra.). (Természetesen, ha az  áramkör  nem  az  ember  talppontján,  hanem  egy  földpotenciálon  lévő  fémrésznek  az egyidejű érintésekor a másik kézen, vagy más csupasz testrészen át záródik, akkor ez akár nulla is lehet.).

LMSZ-Érintésvédelem #1

LMSZ - Érintésvédelem

Az áramkörbe kerülés kisfeszültségen azt jelenti, hogy az ember két különböző testrészével két különböző potenciálon lévő részt érint. (1000 V-nál nagyobb feszültségen - amit a biztonságtechnikában nemzetközileg egységesen nagyfeszültségnek neveznek, az áramszolgáltatók 35 kV-ig középfeszültségnek, és csupán az ezt meghaladót nevezik nagyfeszültségnek - ehhez nem szükséges a feszültség alatti részt megérinteni, elegendő azt a levegőn át „átívelési távolság” - ra megközelíteni, s így a levegőn át fellépő villamos íven keresztül is záródhat az áramkör.)

Az áramütéses balesetek egy része úgy következik be, hogy az ember (közvetlenül, vagy szerszámon, segédeszközön keresztül) általában a kezével üzemszerűen feszültség alatt álló (szabványos elnevezéssel: ”aktív”) részt érint, ugyanakkor nem szigetelő talajon áll, vagy más testrészével földpotenciálon lévő fémrészhez ér. Ezt a nemzetközi szabványok „közvetlen érintés”-nek, s az ezek megakadályozására szolgáló intézkedéseket „közvetlen érintés elleni védelem”  -  nek  (újabban  „alapvédelem”-nek,  vagy  „áramütés elleni védelemnek normál üzemben”-nek nevezi, a régi magyar szakkifejezés érintés elleni védelem volt). Ennek megoldásai valóban az érintést kívánják megakadályozni az aktív részek szigetelésével, burkolatba zárásával vagy megfelelő (érinthető távolságon kívüli) elhelyezésével.

Az áramütéses balesetek nagy része azonban úgy következik be, hogy a balesetes a villamos szerkezet  olyan  részét  (úgynevezett  „test”-ét)  érinti  meg,  amely  üzemszerűen feszültségmentes, de hiba (testzárlat) következtében feszültség alá kerül., Ezt a nemzetközi  szabványok  „közvetett érintés”-nek,  s  az  ezek  megakadályozására  tett intézkedéseket  „közvetett érintés elleni védelem”-nek  (újabban  nagyon  nem  szerencsés elnevezéssel „hibavédelem”-nek) nevezi. A magyar (és német) szakmai köznyelv ezt továbbra is a korábbi, csaknem százéves elnevezéssel „érintésvédelem”-nek hívja.

Az érintésvédelmi módok nem a testek érintését kívánják megakadályozni, hanem azt, hogy az  érinthető  testek  tartósan  (hosszabb  ideig)  veszélyes  érintési  feszültség  alá  kerüljenek. Ennek főbb megoldásai:

a.) Védelem a táplálás önműködő lekapcsolásával (ezeket az érintésvédelmi módokat korábban- nagyon jellemzően- védővezetős érintésvédelmi módoknak nevezték)

b.)  A  villamos  szerkezet  elszigetelésével  (kettős  vagy  megerősített  szigetelésű szerkezet alkalmazása)

c.) Biztonsági törpefeszültségű táplálással (ez általában 50 V-nál nem nagyobb váltakozó- vagy 120 V-nál nem nagyobb egyenfeszültséget jelent, de egyes különösen veszélyes alkalmazásoknál ennek felét, negyedét, sőt nyolcadát is előírhatják a rájuk vonatkozó előírások).

A - nemzetközi, európai és magyar - szabványok más érintésvédelmi módokat (a környezet elszigetelése, védőelválasztás, földeletlen helyi egyenpotenciálrahozás (más néven EPH, azaz Egyen Potenciálra Hozás), az állandósult érintési áram és kisütési energia korlátozása, feszültség-védőkapcsolás) is elismernek, ezeket azonban különlegességük és csak erősen korlátozott alkalmazási területük miatt nem említjük.

Szükséges megemlíteni, hogy a villamos balesetek nagy része nem áramütéses, hanem égési baleset, amit a berendezéseken fellépő villamos ív okoz.

 

Vegye fel velünk a kapcsolatot!

Kérjen visszahívást vagy ajánlatot az alábbi form kitöltésével és kollégáink hamarosan keresni fogják a megadott elérhetőségeken.